HammerFall - No Sacrifice, No Victory (2009)

Joacim Cans - ének
Oscar Dronjak - gitár
Pontus Norgren - gitár
Fredrik Larsson - basszusgitár
Anders Johansson - dobok

1. Any Means Necessary
2. Life is Now
3. Punish and Enslave
4. Legion
5. Between Two Worlds
6. Hallowed Be My Name
7. Something for the Ages
8. No Sacrifice, No Victory
9. Bring the Hammer Down
10. One of a Kind
11. My Sharona (The Knack cover)
    

Svédország első számú heavy metal (templomos) lovagjai idén végre új lemezzel jelentkeztek. A 2006-os Threshold óta eltelt majd' 3 év a zenekar mércéjével mérve sok időnek számít, úgyhogy (a közben megjelent Rebels with a Cause DVD és a Masterpieces feldolgozásalbum ellenére is) épp ideje volt valami komolyabb mozgolódásnak. A legfontosabb változás a Threshold-hoz képest, hogy Stefan szólógitáros kiszállt a bandából, mivel pilótakarrierbe kezdett (igazi trú templomos lovagok, na.). A helyére érkezett, Pontus Norgren nevű új srác melodikusabb vonalon mozgott eddig, korábban a The Poodles.ben (jesszusom micsoda név egy hard rock bandának, úristen) pengetett, emiatt a szólói kezdetben kicsit furcsának tűntek ebben a zenében, de idővel meg lehet szokni. Szerencsére a dalszerzésben Oscar és Joacim senkit nem enged maga köré, így nagy változás nincs zeneileg-szövegileg. Aki ismeri őket, az tudja mire számítson.
Két dalt emelnék ki a lemezről, az egyik a már címével is sokat mondó Hallowed Be My Name, a másik pedig a személyes kedvencem, a Bring the Hammer Down. Amikor Joacim azt kezdi énekelni, hogy "Still counting the stars", az az album csúcspontja. Egyébként szerintem valamiféle Guiness-rekordra is pályázhatnának azzal, hogy hányféle számcímbe tudják beépíteni a "hammer" szót :D
A záró My Sharona egy ősrégi popszám feldolgozása, de ez is meglepően jól sült el.
Nem hallgattatja magát úgy a lemez, mint mondjuk az utolsó kettő, de Joacim énektémái miatt inkább 9 pont mint 8.

PONTOZÁS: 9/10

Any Means Necessary klip

Mastodon - Crack the Skye (2009)

Troy Sanders - basszusgitár, ének
Brent Hinds - gitár, ének
Bill Kelliher - gitár, ének
Brann Dailor - dobok, ének

1. Oblivion
2. Divinations
3. Quintessence
4. The Czar
5. Ghost of Karelia
6. Crack the Skye
7. The Last Baron
   

Cári Oroszország, Raszputyin, lélekvándorlás, testen kívüli élmények, asztrálutazás, Stephen Hawking féreglyuk-elmélete... mindez helyenként zúzós, másutt elszállós progresszív rock/metal zenébe ágyazva. Tömören erről szól első írásom tárgya, az atlantai Mastodon negyedik stúdióalbuma.
Már a nyitó Oblivion elején is érződik, hogy ez a Mastodon nem az a Mastodon, mint a korábbi lemezeken. Az egész albumra jellemzőek a harmóniák, mind az ének, mind a gitártémák terén; remekül felépített dalok vannak a lemezen, valahogy sokkal jobban "egyben van" az egész, mint a korábbi anyagaik, ráadásul változatosabb is. A lemez relatíve legslágeresebb dala a Divinations, egy jó kis húzós darab, Brann szerint "erre lehet házi headbanging vetélkedőket rendezni". Nem véletlen, hogy elsőnek ehhez készítettek klipet. A Quintessence már zaklatottabb, progresszívebb, de ez is nagyon tud ütni, főleg a végén lévő zúzás. A The Czar-ban egyértelműek az ősrock(Pink Floyd, Led Zeppelin) hatások. Talán ez a legjobb példa a fent említett kiváló dalfelépítésre. A címadóban a Neurosis-os Scott Kelly énekel vendégként, ennek ellenére talán ez a lemez leggyengébb pontja. Hasonlóan szürkébb szám egyébként a Ghost of Karelia is. A záró The Last Baron váltásait elsőre picit nehéz volt követnem, de aztán ez is szép lassan beérett.
Aki eddig nem szerette a Mastodont, az most bátran próbálkozhat újra, de aki csak szimplán szereti a progresszív, 70-es évek rockjából táplálkozó zenéket, annak is tudom ajánlani.

PONTOZÁS: 8/10

Divinations klip

Bevezető

Natehátakkor. Először is üdvözlet mindenkinek aki olvassa a blogot(nem lesznek túl sokan, de ha pár ember olvassa, nekem már megéri). Ez itt egy szubjektív zenei ajánló, a véleményemet írom le azokról a lemezekről, amik nekem bejöttek, vagy éppen csalódást okoztak. Ez NEM egy warez blog, így letöltési linkeket ne is keressetek, az élelmesebbek úgyis mindent megtalálnak a neten, a tisztességesebbek meg úgyis megveszik.
Kezdésképpen a friss megjelenésekkel fogok foglalkozni, aztán majd szép lassan jönnek a nagy klasszikusok, alapművek is.
Jó olvasgatást, és tessék kommentelni is, mer az úgy trú.
Písz