Mike Williams - ének
Brian Patton - gitár
Jimmy Bower - gitár
Mark Schultz - basszusgitár
Joe LaCaze - dobok
- Blank
- Sister Fucker, Pt.1.
- Shop Lift
- White Nigger
- 30$ Bag
- Disturbance
- Take as Needed for Pain
- Sister Fucker, Pt.2.
- Crimes Against Skin
- Kill Your Boss
- Who Gave Her the Roses
- Laugh It Off
Az EHG az egyik első banda volt a '80-as évek végén, '90-es évek elején kibontakozó New Orleans-i southern/sludge színtéren, ami aztán NOLA Underground néven vonult be a köztudatba, és legendás bandák sorát termelte ki. Nem véletlenül szokták Jimmy Bowert úgy hívni, hogy "Godfather of Southern Metal".
Mindig is bírtam ezekben a bandákban, hogy a lemezeikről süt az a "két joint között nyomunk valami bluest, és közben kurva jól érezzük magunkat" hozzáállás. A nyitó Blank például rögtön egy hatalmas örömzenélés, van benne gitárgerjesztéstől (már-már EHG védjegy) súlyos doom riffeken át a szövegmondásos vokálig minden. Mike Williams hangja ezer kilóméterről felismerhető, na persze nem a dallamok iatt, mert azok ugye nincsenek, de abszolút hitelesen tolmácsolja ezeket az élet nehézségeiről, szenvedésről szóló, sötét hangulatú szövegeket. A basszusgitár-riffel kezdődő Sister Fucker Pt.1. a valaha íródott egyik legjobb sludge szám, a legnagyobb blues rock riffel, amit a '70-es évek óta ember csak eljátsott. Hasonlóan ötletes bőgőtémával indul még a Shop Lift és a White Nigger is, de ezek inkább doomos dalok. A címadó viszont újra blues, a végére azonban ez is óriási elnyújtott, belassult jammelésbe csap át. A lemez vége sem laposodik el, a Kill Your Boss és a Who Gave Her Roses iszonyatosan súlyos tételek, árad belőlük az elementáris energia. A Laugh It Off már nem igazi dal, inkább csak outróként funkcionál, jó levezetés az album végére.
A lemez minden kétséget kizáróan egy igazi mestermű, amit minden embernek hallania kéne, hogy milyen is az igazán őszinte, szívből jövő ZENE.
PONTOZÁS: 10/10
Sister Fucker Pt.1 klip
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése